Államalapító királyunk mumifikálódott jobb keze olyan nemzeti ereklyénk, amelyet különleges tisztelet övez. Augusztus 20-a alkalmából felidéztük kalandos történetének egy meghatározó fejezetét.
A Szent Jobbot egykor a budai Vár Oroszlános udvarából megközelíthető Szent Zsigmond-kápolnában, egy erre a célra kialakított ereklyeházban őrizték. Az épületszárny emeletén egy páncélszobát is kialakítottak, ebben tárolták a koronázási ékszereket, köztük a Szent Koronát. 1945-ben az elkerülhetetlennek látszó budapesti ostrom arra késztette a nyilas rezsimet, hogy mindkét nemzeti ereklyét biztonságosabb helyre szállíttassa. A relikviák koronaőrök kíséretében, egy teherautón hagyták el az országot, és az osztrák tóparti városban, Mattseeben találtak átmeneti menedéket.
A koronázási ékszereket titkosan, a tó partján, egy üres benzines hordóban elásták, a Szent Jobbot pedig a helyi plébánosra, Strasser kanonokra bízták, aki a biztonság kedvéért egy feliratos faládikában az ágya alá rejtette. A területet ellenőrző Amerikai Katonai Misszió, felismerve a Szent Jobb jó szándékú, ám hozzá méltatlan védelmét, az ereklyét 1945. június 18-án R. Rohracher salzburgi érseknek adta át, aki azt magánkápolnájában helyezte el. Visszaszállítását Witz Béla általános helynök, a Szent István-bazilika nyugalmazott plébánosa, a Szent Jobb őre kezdeményezte.
Az Amerikai Katonai Misszió közvetítésével felkereste a salzburgi érseket, aki a Vatikán jóváhagyásával a kérést teljesítette. 1945. augusztus 19-én a Szent Jobb hazakerült Magyarországra. Másnap, 20-án, a háború utáni első Szent István-napon a romos belvároson keresztül, a könnyező hívők tízezrei között ünnepélyes körmenettel vitték a pesti ferencesektől későbbi otthonába, a Szent István-bazilikába. A szertartás végén az ereklyét a Váci utcai angolkisasszonyok zárdájába vitték, és ott őrizték a rend 1950-es feloszlatásáig.
Ekkor a bazilika plébánosi lakásának fali páncélfülkéjében helyezték el. A döntő fordulatot a Szent Jobb Raguzából való visszakerülésének kétszázadik évfordulója jelentette. 1971-ben Szabó Imre püspök, apostoli adminisztrátor az állami fórumokhoz fordult, hogy a jubileumra való tekintettel engedélyezzék a Szent Jobb átköltöztetését a bazilika belső terébe. A választás a templom legrégebbi, Szent Lipót nevét viselő kápolnájára esett, amely 1862-től 1905-ig a lipótvárosi hívek plébániatemplomaként működött. A helyszín kialakításával az Európa-hírű építészprofesszort, Gerő Lászlót bízták meg. Az addig egységes sekrestyekápolnát szétválasztotta, és alkalmazkodva a régi kápolna esztétikai megjelenéséhez, a válaszfal elé, kisméretű márványoltárra helyezte a relikviát, a pap-művész Dominek György által kialakított zárt tabernákulumba. Ezt csak előzetes állami engedéllyel nyithatták meg. Így fejezhette ki tiszteletét az 1986-ban hazánkba látogató kalkuttai Szent Teréz anya is.
Az ereklyeoltár felszentelését Ijjas József kalocsai érsek végezte 1971. augusztus 19-én. A jelenlegi biztonságos, nagyméretű üvegtárlót végül is Anton Dončev készítette el 1986-ban, miután Lékai László bíborosi szolgálata alatt megkezdődött a bazilika két évtizeden át tartó teljes felújítása. Az ő kívánságának megfelelően a Szent Jobbnak nevezett kápolnát utóda Paskai László bíboros áldotta meg 1987. augusztus 20-án. Az immár zarándokhellyé vált Szent Jobb-kápolnában az Országépítő jobbja ma is őrzi, védi és összefogja a hazánkban élő és a világon szétszóródott magyarságot.
