Minél több, annál jobb
A családtámogatási akciótervnek köszönhetően a házasságok száma nő, a válásoké csökken, miközben egyre több pár mer kettőnél több gyermeket vállal. A nagycsaládos lét értékeiről a Kőbányai Szent László Nagycsaládos Egyesület elnökével, a háromgyermekes Koós Judittal beszélgettünk.
– Sok nagycsaládos él Kőbányán?
– Két évvel ezelőtti statisztikai adatok szerint legalább 500, de azóta valószínűleg már nőtt a számuk, a rohamléptekkel haladó építkezések hatására ugyanis rengeteg, jellemzően fiatal család költözött ide a kerületbe.
– Mitől vonzó a X. kerület számukra?
– Például attól, hogy kiváló az óvodai és az iskolai ellátás. Ha csak a saját példánkat nézem: nálunk minden gyerek legalább hatodikos koráig ingyen járhatott úszni. Ezen kívül rengeteg olyan táborozási lehetőséget biztosított az önkormányzat, amik gazdagították a fiatalok mindennapjait, a szülőknek pedig segítséget jelentettek. Kőbányán szinte az összes játszótér megújult az elmúlt évek során. A szülők örülnek, hogy biztonságos és színvonalas helyen játszhatnak a gyerekeik.
– Önöknél tervezett volt a nagycsaládos lét?
– A férjem többgyermekes családból származik, de a rokonságunkban is vannak házaspárok, akik három, négy, sőt, öt gyereket is vállaltak. Nekem csak egy húgom van, ennek ellenére evidens volt, hogy több gyereket szeretnénk. Kicsit megkínlódtunk ezért, az első ugyanis halva született. Nehéz volt újabb rajtot venni, de aztán sikerült.
– Milyen pozitívumai vannak, ha az embernek kettőnél több gyereke születik?
– Az én gyerekeim már nagyobbak, egyetemisták és a kicsi középiskolás, úgyhogy tisztán látom, milyen az élet a többgyemekes családban. Minden gyermek saját egyéniség, izgalmas színfolt, így gazdagítva a család mindennapjait. Amíg kicsik voltak, nagyon jó társaságot nyújtottak egymásnak, nem igényeltek annyi törődést, mint aki egykeként nevelkedik. Nagycsaládban mindig van, akivel lehet játszani, tanulni, a testvérek ösztönösen figyelnek egymásra, megtanulnak alkalmazkodni, figyelni a másikra, törődni vele, segíteni neki.
– Van árnyoldala is annak, amikor valakinek ekkora a családja?
– Időnként szerettem volna olyan lenni, mint egy polip és egy pók keveréke. Jól jött volna az a nyolc kar és nyolc szem, hogy mindenkinek jusson elég figyelem és segítő kéz, amikor szüksége volt rá. Az biztos, hogy többgyerekes anyának lenni egy komoly, sok energiát igénylő feladat, de aki vállalja, általában azt az adottságot is hordozza magában, amivel meg tudja oldani, és nem nehézségként éli meg ezt a helyzetet.
– Az elmúlt tíz évben rengeteg segítséget kaptak az államtól a magyar családok. Mit emelne ki ezek közül?
– A családi adókedvezményt mindenképp. Komoly támogatás ahhoz, hogy olyan extrákat, mint amilyenek például a különórák, a sport és a zenei képzés, képesek legyenek finanszírozni a szülők. De nagyon örülnek a családok annak is, hogy a tankönyveket már nem kell megvásárolni, minden korosztályban ingyen kaphatják meg a gyerekek.
– Önök mivel segítik a saját közösségüket?
– Tanszert mi is szoktunk gyűjteni és adományozni, ünnepekkor pedig ajándékcsomagot adunk a rászorulóknak, de nem tipikusan az adományozásra szerveződtünk, inkább a közösségépítést tekintjük fő feladatunknak. Igyekszünk minél több közös programot szervezni, az így szerzett élmények ugyanis összekovácsolják a családokat. Most, a Covid időszaka alatt még nagyobb szükség van az ilyen személyes találkozásokra, beszélgetésekre.