1938 és 2021 – ért össze egy 93 éves apáca személyében a Hatház utcai emléktábla avatásán.
Scheuring Krisztina tízévesen vett részt az első, az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszuson, amelynek külföldi zarándokai közül százakat szállásoltak el a mai Hatház utcában álló bérházakban. Krisztina nővér a Patrona Hungariae katolikus leánygimnáziumba járt, az iskolát az ő rendje, az Isteni Szeretet Leányai alapította a Ferencvárosban, és akkor még ők is tartották fenn. Tízévesen kevésbé a világegyház nemzetközi találkozójának lelkisége, mint inkább grandiózus volta fogta meg. Mint mondta, számára a hatalmas tömeg és a rendezvény hangulata jelentett élményt. „A pápa követe, Eugenio Pacelli bíboros (1939-ben XII. Piusz néven ő lett az új pápa) a József körúton vonult végig, ahol mi a pápai zászlót és a magyar zászlót lobogtatva köszöntöttük. Az iskola kollégiumában is szállásoltak el külföldieket, akkor láttam életemben először fekete papot.” – idézte fel emlékeit. A rendbe 16 évesen, a második világháború éveiben lépett be, és azonnal beiskolázták a tanítóképzőbe. „1944. október 15-ével (Horthy kiugrási kísérlete, majd a nyilas hatalomátvétel napja) kényszerűen véget ért az iskolai oktatás, mi mégis elvégeztük azt a tanévet, pedig hol voltak akkor még online órák!” – jegyezte meg a nővér a koronavírus-járványra utalva. Mire a diplomát átvette, a tanítóképzőt is államosították. A Rákosi-rezsim, a sztálini típusú diktatúra az ő rendjüket is feloszlatta, majd a nővérek közül többeket táborba internáltak. Krisztina ezt megúszta. Műszaki rajzolóként helyezkedett el, de idővel megkezdhette eredeti hivatása gyakorlását. 33 évig volt tanító Csepelen, az első években a Csepel Művek Rákosi Mátyásról elnevezett balatoni üdülőjében nyaraltatta a diákjait.
De térjünk vissza a Hatház utcához, ahol eredetileg szükséglakásoknak épült az a hat bérház, amelyeknek első lakói az Eucharisztikus Kongresszusra érkezett zarándokok voltak 1938-ban. A 3216. helyrajzi számú telek akkor még a Zuglóhoz tartozó Rákosfalva része volt. A mini lakótelep felépítésével az egyre népesebb főváros lakásgondjain szeretett volna enyhíteni Budapest akkori vezetése. De közben az illetékesek ráeszméltek, hogy nem lesz hol lakniuk a katolikus világtalálkozó zarándokainak. Ezért felpörgették a munkát, és néhány hónap alatt felhúzták a bérházakat, majd erőfeszítéseiknek a Hatház utca 7. alatt található ház falán kőtáblával állítottak emléket. Mindegyik házban 100-100, szoba-konyhás lakást alakítottak ki, némelyikhez saját fürdő is tartozott, ami akkoriban nagy szó volt. Az Eucharisztikus Kongresszusra érkezőket szerény, már-már spártai körülmények fogadták a telepen. Ágyat nem kaptak, csak szalmazsákot két lepedővel, párnával, takaróval. A szobák felszereléséhez egy pohár és egy mosdótál tartozott még hozzá.
A bérházakba a későbbiekben kistisztviselők költöztek. Az ’50-es években élhetett még a Kongresszus emléke a lakókban, hiszen az ő indítványukra nevezték át az addig 148. utcaként futó közterületet Hatház utcára. A kőtábla megsínylette az elmúlt nyolcvan évet. Az időjárás vagy talán az emberi barbárság olyan súlyosan megrongálta, hogy a hiányzó szöveget csak akkor lehetne teljes egészében rekonstruálni, ha egy korabeli fotó vagy egy hiteles feljegyzés előkerülne róla. A levéltárban egyelőre ilyet nem találtak, ezért a Kőbányai Önkormányzat vezetői által felavatott márvány emléktáblán is csak a töredékes szöveg olvasható. „A tudatoson romboló ’50-es évek gondos kalapácsa kiverte a vésett emlékeket. Szerencsére a csinosan renovált ház felújítását végzők nem távolították el véglegesen az 1937-ben állított kőtáblát.” – mondta a rövid ünnepségen Weeber Tibor alpolgármester. Az eredeti kőtábla alatt elhelyezett márvány emléktáblával az 1938-as és a hétvégén megkezdődött 2020-as, de a járvány miatt 2021-re halasztott Eucharisztikus Kongresszus előtt tiszteleg Kőbánya Önkormányzata. Az emléktáblát Cseh Zoltán, a Sörgyár utcában található Szent György Plébánia plébánosa szentelte meg.