Dr. Pap Sándor választókerületi elnök írása az Otthonunk Kőbánya magazinban.
Augusztus 20-án piros-fehér-zöldbe öltözött az ország. Határon innen és határainkon túl a nemzet együtt ünnepelte hazánk születésnapját.
Az államalapításnak számtalan üzenete van, amely a XXI. század elején is aktuális nekünk, magyaroknak. Szent Istvánnak népe egész sorsát meghatározó döntést kellett hoznia: államszervezés vagy nomád életmód. Körülötte a világ gyorsan változott, évtizedek alatt gyengültek, majd buktak el hatalmasságok, és nőttek a helyükre újak és erősebbek, törzsek vándoroltak más törzsek nyomában maguknak földet és folyót keresve és követelve.
Ma már pontosan látjuk: a pogányság vándorló, portyázó életmódjának fenntartása szinte biztosan egyet jelentett volna a pusztulással, a korábban évszázadokon keresztül rettegett magyarok vereségével, leigázásával, végül betagozódásával idegen törzsek idegen kultúrájába. Néhány nemzedék alatt eltűntünk volna a gepidákkal, avarokkal, besenyőkkel együtt és a népek mozgalmas országútján belepte volna emlékünket az újonnan érkezők által felvert por.
István a keresztény állam megalapításával a stabilitást, a biztonságot, a rendet választotta. Megalapította és megszervezte azt, amit így nevezünk: Magyarország.
Népek százai közül mi magyarok egyike lehetünk annak a maréknyi nemzetnek, amely ezer év után továbbra is őrzi nemzeti szuverenitását, kultúráját. Saját nyelvét beszéli, saját kenyerét eszi!
Megteremtette mindennapi életünk kereteit, s a Szent István által lerakott alapokra eleink büszkeségben gazdag és bajban sem szűkölködő ezredévet építettek. Hiszen jócskán megszenvedtük múltunkat, de féltő
hittel, elszánt akarattal építettük jelenünket és hiszünk jövendőnkben is. A mai napig büszkén mondhatjuk: „megfogyva bár de törve nem, él nemzet e hazán!”
Sok szempontból hasonló időket élünk, mint államalapító szent királyunk: a népek országútját újra tömegek tapossák a világban, mindennapi életünket felborította egy világjárvány, amely – ha akarjuk, ha nem – átalakítja életünk megszokott rendjét. A világszínpadot mozgató láthatatlan fogaskerekek újra mozognak – a külvilágnak is, a mi életünknek is újra része lett a bizonytalanság. Ezer évvel az államalapítás után már nekünk kell döntenünk a sorsunkról – és döntéseink megfogják határozni, hogy életünknek rend és biztonság lesz a része, vagy bizonytalanság és káosz. Jól meg kell gondoljuk, hogy mi alapján döntünk.
Nézzünk hát körül, találjuk meg a jót és értékeset – aminek örülni tudunk és amire büszkék lehetünk. A több, mint ezer év történelemmel, ami nekünk magyaroknak megadatott, kevés nép büszkélkedhet – őrizzük és ápoljuk! Éljük meg és ünnepeljük mindazt, ami összeköt bennünket, magyarokat! Erre a közös múltra emlékezve kell a döntéseinket meghoznunk a jelenben – hogy ezer év múlva is elmondhassuk: él nemzet e hazán!
Isten éltessen, Magyarország!
