Balogh Attila atya ünnepi gondolatait osztjuk meg most Önökkel:
“Karácsony ünnepére készülve az egyik szavunk ami eszünkbe jut, a születés. Jézus születését ünnepeljük, aki mint Istenember jött közénk. Beleszületett a világba, hogy életével megmutassa, milyen az igazi EMBER és milyen az ISTEN. Eljött, hogy magára vegye a világ – benne az én személyes – bűneimet is.
Amikor ezt a szót kimondjuk, hogy születés, a magyar nyelvben nemcsak a világra születésre gondolunk.
Amikor valaki egy nehéz helyzetből, veszélyes betegségből – mikor megérinti őt a halál szele – felépül, akkor mondjuk, hogy újjászületett. Átéli azt, mintha új születésnapja lenne. Hány és hány embert ismerünk, aki több születésnapot ünnepel. Születésnapként éli meg, amikor egy súlyos betegségből felépül, vagy egy katasztrófa közeli helyzetből megmenekül.
Aztán ott vannak a döntéseink. Amikor életünk fordulópontjához érkezünk, dönteni kell. Tudjuk, hogy a döntésünket nem másíthatjuk meg. Egy-egy ilyen nehéz döntés meghozásánál szoktuk azt mondani: „Ez nehéz szülés volt!” És milyen jó, amikor az ilyen jellegű szüléseink után feltámad bennünk a hála. Érezzük, tudjuk, hogy itt valami nagyobb erő, nálunk hatalmasabb erő vitte ezt végbe bennünk és talán időnként általunk.
És minden reggelünk is egy ilyen újjászületés, amikor az ébredés után megtapasztaljuk, hogy Isten újabb napot adott ajándékba. Ajándékba, hogy az Ő kegyelmével legyőzzük bűneinket, mert amikor átéljük gyarlóságainkat és mindezeket letesszük a gyóntatószékbe, újjá születtünk. Hány és hány testvérünk számolt be, hogy hosszú évtizedek kínlódása után betért a gyóntatószékbe és néhány perc alatt Istentől megkapta az újjá születés kegyelmét.
Ezt a csodálatos kegyelmet, újjászületést kívánom ezen a karácsonykor minden olvasónak imádsággal: Balogh Attila atya”
